A nyáron Mátéval eltöltöttünk néhány napot Nagymamám telkén. Kint játszik a kertben, csipegeti a szőlőt, szedret. Egyszer csak feltűnik egy szomszéd néni, akivel eddig még nem találkoztunk. Köszönünk egymásnak, ő tesz-vesz a kertjében, ahogy ez egy néninél lenni szokott. Aztán egyszer csak ezzel a kis asztallal és székekkel tűnik elő újra. Szabadkozik, hogy nagyon koszos, de talán a pici gyerek jót játszana vele, amikor itt van. Átadja a kerítésen, épphogy csak meg tudom köszönni, és már el is tűnik, mint egy angyal. Annyira jól esett ez a kedves figyelmesség, teljesen a szívemhez nőtt az asztalka, viszont mostanra már igencsak felújításra szorult, így most végre belevágtam.

 Amit használtam hozzá:

• természetesen rongy és tisztítószer
• ecsetek
• fekete táblafesték
• krétafesték és akril festék keverve
• csillámos festék
• lakk

Az asztalt fekete táblafestékkel festettem le. Azért tetszett ez az ötlet, mert így az egész asztalt összefirkálhatja krétával, miközben strapabíró réteget kap, ami ráadásul könnyen tisztítható.

Az asztal teteje levehető, és belül a mélyedésekben lehet homokozni, vagy vizezni. Ezt a részt csillámos festékkel festettem, és varázshomokot rejtettem a beljesébe. 

A székeket különböző árnyalatú kikevert krétafesték-és akrillal festettem. A végén lakkal zártam, kivéve a táblafestékkel festett részeket, mert az funkcióját vesztené a lakktól.